Főoldal
Történelem
A Zsarnokok
Koncertek
Zenék
Képek
Videók
Fórum
Kapcsolat
Linkek

Emergenza, Kék Lyuk, sikeres hadjárat

Emergenza tehetségkutató fesztivál. Kék Lyuk, Április 11. Szombat.

Tavaly Október 24-én álltunk legutóbb színpadon. Ki is voltunk már éhezve, mint életfogytos elítélt a barlangászásra. Az elmúlt fél évben gőzerővel készültünk a stúdiózásra. Próbákon a sörözésen kívül a teljes idő azzal telt, hogy írtuk, csiszoltuk, tanultuk az új számokat. A koncertprogramunkban megforduló 21 dal gyakorlását hanyagoltuk, mert a lehető legtöbb időt akartuk fordítani a friss nóták kidolgozására. Tulajdonképpen csak ittunk, alkottunk, ittunk, alkottunk, néha vedeltünk is, de akkor is alkottunk. Sokkal jobb egy próba söröző-cigiző szünetében úgy dobni a sárgát, hogy közben az ember fejében cikáznak az új ötletek. Bár a célzó képességet tompítja a művészi lelkesedés... Vagy a szesz??? Mindegy, ugyanis jó számok megírásához fölösleges a mesterlövészi képesítés.

Amíg alkoholos mámorban építettük az új nóták acélszerkezetét, szépen meg is kopott koncertprogramunk dalainak emléke. Így fellépések lekötése helyett inkább a második demóra koncentráltunk. Eredeti terveink szerint márciusban vonultunk volna stúdióba, de túl optimistának bizonyultunk. Viszont a színpadelvonási tünetek hamar jelentkeztek. Februárban kezdtük úgy érezni, hogy olyan jól állunk a kettes demóval, mint nagyfater kukackája Viagrával, így aztán jelentkeztünk is az Emergenza tehetségkutatóra.

Hat héttel a koncert előtt, próbákon elkezdtük gyakorolni a setlistet. "Mikro-program" lett a neve, hat dal, mindössze 22 perc időtartamban. Köztük egy új nóta is, amivel majd a slágerlistákat fogjuk BOMBÁZNI, címe: Bombatalálat.

Lelkesek voltunk, mint mindig. Vonzó volt az a hangtechnika, amit a szervezők biztosítottak a fellépőknek, no meg maga a lehetőség, hogy újra élőben tarolhatunk. Tetszett nekünk, hogy minden zenekarnak jár 15 perc beállás, még a hivatalos kapunyitás előtt. Az pedig már csak hab a tortán, hogy a fellépő bandáknak jár egy tálca ingyen sör! – Már megérte benevezni...

A szervezők két szekcióra osztották az est programját, mi az első csoportba kerültünk. Délután 16:30-ra kellett érkeznünk, ekkor kezdődött az első félidőben játszók beállása. Ez azért hasznos, mert a buli kezdete után már csak 5 perc állt zenekaronként rendelkezésre, hogy az erősítők pótmétereit a helyes állásba facsarják.

A helyszínen tudtuk meg a fellépési sorrend pontos beosztását: velünk kezdődik a fesztivál. Ez annyit jelentett, hogy utolsónak állhattunk be, és a beállítások maradtak is úgy, ahogyan hagytuk őket. Dobosunk különösen örült, mert így megúszta a duplázója fel-le csavarozását és a többi szöszölős állványhelyezgetést, ami 5 perc alatt csak eléggé neccesen végrehajtható.

Már az előttünk beálló bandákat hallva is éreztük, hogy a hangzás eszméletlenül jó. Élvezet volt füleinknek a többiek kezei alatt megdörrenő, csúcskategóriás erőlködők telt, bivaly hangja, a profi keverés, az egész összhatás. Így mire mi másztunk fel a színpadra beállni, már tele voltunk lelkesedéssel.

A 15 perc bőven elég is volt, kivéve a bőrszaggató Zsarnok Nagyúrnak. Bár a dobok fantasztikusan szóltak, a jól kézre eső beállítás kudarcba fulladt. A robosztus állványzatú Mapex erősebbnek bizonyult az őt ütő-verő Apácabaszónál. Ellenben Kegyetlen és Kínvallató nagyurak olvadtak, mint csoki a szájban. A rendezvényt szponzoráló Marshall cég felső kategóriás, JVM sorozatú erőlködői ágyúként dörrentek. Ha ez a széria valami Kerry King nevű pacáknak jó, akkor valószínűleg nekünk is... Sőt, Thrash Metalhoz ideális!

Máshoz voltunk szokva, így megdöbbenésünket fokozta, hogy a színpadon segédkező gitártechnikus nagyon értette a dolgát. Villanás alatt beállította a két gitárt és a bőgőt. Talán ki sem használtuk a 15 percet. Ellenőrzésként eltoltuk Kreatorék Flag of Hatejét és húztunk is a bárpulthoz.

Vártuk az este 7 órát, közben sörökkel gázoltuk el az időt. Körbenézve a clubban rájöttünk, hogy mitől volt egész nap üres a város. Nem azért, mert Budapest apraja-nagyja a Kék Lyuk bejáratánál tolongott belépőjegy reményében... Bizony a többség vidéki réteken üldözte a húsvéti nyulakat, hogy felmetszhessék méhüket, kitépve belőle a piros tojásokat, mielőtt véres pörkölt készülne belőlük. Na igen, a szép idővel párosuló húsvét jelentős mértékben meghatározta a nézőszámot.

Nekünk is sok meghívott ismerős mondta, hogy: "10-20%". Nyert a telek... Ilyen hűtlen rabszolgákkal nehéz az aratás. Nehéz, de nem lehetetlen!

Pontban hétkor színpadra rontottunk. Először fordult elő, hogy egy konferanszié jelentett be minket. Jó érzés volt és hatásos is. Azonnal tüzet nyitottunk. Később többen is mondták, hogy a kezdésünk szó szerint is mellbevágó volt. "Színpadon a Zsarnok" hangzott a hivatalos felkonferálás, a következő másodpercben pedig már jött is az úthenger.

Gyakorlatilag az első megpendített húr hangorkánjától elborult az agyunk és önkívületi állapotba kerültünk. Teljes erőbedobással zúztunk. Ebben nagy szerepe volt annak, hogy a színpadi hangzás a lehető legjobb volt, amiről zenész álmodhat. És a világot jelentő deszkákon bólogatva is éreztük, hogy nem csak a kontrollok szólnak kiválóan... Hallottuk már a beállásoknál is, hogy a hangmérnök érti a dolgát. Koncert közben érződött, hogy kifelé is tökéletesen szólunk. Így csak rajtunk múlott a siker. Készült videófelvétel is a buliról. Még a kamera nyikhaj mikrofonja is visszaadta, hogy brutális, de mégis gyönyörű volt a hangzásunk.

A hangszerek közti arányok tökéletesen el lettek találva, a lábdob csattogott és gyomrozott, a bőgő úgy rázta a padlót, hogy a Szeizmológiai Intézet mérői bejeleztek, és az illetékesek narancssáraga földrengésriadót rendeltek el. Az ének érthető és süvítésmentes volt, na és a gitárok... Falhoz kenték, aki a hangládák elé mert állni!!!

Végre egy hangmérnök, aki érti a dolgát és még azt is tudja, hogy mit jelent a Metál szó! Kár, hogy nem kérdeztük meg a nevét, mert megérdemli a főhajtásos dicséretet. Gratulálunk! És persze köszönjük!!!

Tehát miénk volt a színpad, birtokoltuk ahogyan lelkünk diktálta. Hatalmas örömet szereztünk magunknak azzal, hogy a népek arcába tolhattuk jó öreg Thrash Metalunkat. Pedig amikor kezdtünk, még alig lézengtek páran a koncertteremben. Viszont az első szám végére már rengetegen bejöttek. A második daltól fogva őrjítő látvány volt, ahogyan hullámzik a nézőtér. Érződött, hogy tök ismeretlen emberek sokaságát állítottuk magunk mellé. Az Underground körökben természetesnek mondható, temérdek szívás után ez hatalmas elégtétel volt.

Zúztunk rendületlenül, teljes önkívületi állapotban. Külön öröm, hogy a közönség végig vette a lapot. Az utolsóelőtti dalnak nagy jelentőssége volt számunkra. Teljesen friss szerzemény, most játszottuk először koncerten. Próbán mindig nagyot ütött, kíváncsiak voltunk, hogy vajon élőben megkergetve is hasít-e? Szerencsére az új "sláger" beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Többen is mondták, hogy az egész repertoár legjobb dala volt. Akkor viszont át is kéne nevezzük Bombatalálatról Telitalálatra, hehe.

Már csak egy húsvétinyúlfarknyi számunk volt hátra, amikor a szervezők részéről megjelent egy srác a színpadon, és dobosunknak mutatta, hogy vége. Ezt Apácabaszó Nagyúr nem hagyta annyiban. Még próbán lemértük az Emergenzára összeállított programunk időtartamát, 22 perc. Ezért aztán a hátralévő dal időtartamát, az 1:20-at, apácák réme valahogyan megpróbálta az ujjain elmutogatni az illetékes szervező embernek. Jelbeszédoktatónak inkább ne menjen... Ennek ellenére burleskbe illő mozdulatait megértette az Emergenzás srác és hagyta a Zsarnokot, hogy befejezze az elkezdett pusztítást, így ő le is vonult a színpadról.

Ebből a jelenetből a három, bárdot szorongató Zsarnok mit sem vett észre. Amíg dobosunk veszettül hadonászott és ujjait mutogatta, Megrontó Nagyúr lendületesen konferálta az utolsó számot. A dalt, ami ideális záróakkord. Egy régesrégi magyar sláger rövid, szétthrashesített átirata Angel Of Death tempóban. Aki még nem hallotta tőlünk, az rendszerint úgy csinál, mint egy végső stádiumos leprás: a padlón keresgéli leesett állát.

Amikor végeztünk, a szervezők részéről egyből feljött a színpadra az a srác, aki buli előtt felkonferált bennünket. Levezető szövegén is érződött, hogy nagyon érti a dolgát. Tökéletesen bánt a közönséggel. Amíg mi leszereltük a lomjainkat, addig ő tökéletesen értve a nézők nyelvén, elmondta a tudnivalókat, majd megszavaztatta a népet. Magasba emelt kezek erdeje. Kellett volna pelenka ehhez a látványhoz, előhozta belőlünk a csecsemő-énünket. 22 perc büfiztetés után szinte törvényszerű, hogy bekakiltunk...

Nagy sebbel-lobbal lekotródtunk a színpadról. A backstage területén idétlen pacsizásba és bárgyú röhögésbe kezdtünk. Mindnyájunknak eszméletlenül jólesett játszani, és a fogadtatás, a nagymennyiségű szavazat pedig aranykeretbe foglalta a napot. Külön kiemelendő, hogy Károlyunk, Kínvallató Nagyúr totálisan betegen vállalta a fellépést. A tünetei alapján pestisre vagy kolerára tippeltünk, talán inkább az utóbbi. Esetleg a kettes demóra írt egyik új számunk fog őróla szólni: Húsevő baktérium...

Mindenesetre karikás szemei, beesett arca és nyúzott fizimiskája szerencsére teljesen mellékes volt a koncert szempontjából. Át tudta lépni a legyengült test korlátait és irtózatos erőbedobással, tökéletesen hozta a riffeket. Neki ezen a bulin debütált vadiúj gitárja, füstölő pengetővel rögtön le is olvasztotta róla a sárgán izzó húrokat.

A buli végén aztán rájöttünk, hogy lemaradtunk az ingyen sörről... Csak onnan jutott eszünkbe, hogy az öltözőben megláttuk: az utánunk következő bandának már üres a tálcája. Na ez legyen a legnagyobb bajunk!

Kikászálódva az öltözőből, egyből odajött hozzánk egy ember, akitől koncertmeghívást kaptunk. Természetesen elfogadtuk. Kevés olyan ok van, ami egy fellépés visszautasítására késztetne bennünket, mondjuk talán a Kék Osztriga Bár, a Szent Csecsemőpopsi papnevelde színházterme, esetleg előzenekari szerep Győzike – Pléjbekk című cédéjének bemutató koncertjén. De az illető úriember ennél sokkal fémesebb lehetőséget kínált. Ami egyrészt megtisztelő, másfelől örömteli.

Húsvéti ünneplésünk a bárpultnál folytatódott. A Zsarnok itt is tarolt... Amikor a lelkesedés jelentős rutinnal párosul, annak csak detox lehet a vége...

A nap befejezéseként kiderült, a közönségtől kapott nagyszámú szavazat továbbjutást eredményezett. Méghozzá vastagon. Tehát mégegyszer kiélvezhetjük a Slayer-cucc és profi személyzet nyújtotta örömöket.

Persze ilyenkor óhatatlanul előjön az emberből egy kis morgás is. Mert ez a motyó álomszámba megy, pedig normál kellene, hogy legyen! Az Emergenza által biztosított csúcskategóriás hangtechnika és profi személyzet, fényesen rávilágított a honi Underground posvány helyzetének egyik okára: jó bulit csak jó hangzással lehet csinálni. Itt ez most megvolt. Egyéb esetekben sokkal jellemzőbbek a moslék erőlködők, a közönség nélkül is füttykoncertet rendező hangfalak, kiszakadt bőrű dobok, törött cintányérok, na meg a dilettáns de mégis beképzelt személyzet.

Egy-egy koncert után sok banda panaszkodik arra, hogy itthon nincsen elég néző. Illenék megjegyezni, hogy a pocsék, igénytelen hangzás elriasztja őket. Ha olyan szintű feltételek lennének, mint amit az Emergenza biztosított, akkor jelentősen emelkedne a színvonal és ezzel a nézőszám is.

Nagyon szép emlék lett Április 11. Videó felvétel is megörökítette. Ebből hamarosan néhány dalt ki fogunk tenni a Youtubera, amit majd a honlapunkra is belinkelünk.

vissza