Főoldal
Történelem
A Zsarnokok
Koncertek
Zenék
Képek
Videók
Fórum
Kapcsolat
Linkek

A Halál Kasza Fesztivál

Voragoéktól kaptunk a meghívást, amiért halálosan hálásak vagyunk nekik! Helyszín a Hacienda sörkert. Számunkra ismeretlen volt a szeszforgalmazási egység, így Apácabaszó nagyúr, a koncert előtti napon elment földeríteni a terepet. A kilétét titokban tartotta, de a helyiek furcsán néztek rá, hogy rendszertelenül de hangosan miért tapsolgat? Bizonyára előbb gondolták bolondnak, minthogy rájöhettek volna, a terem akusztikáját próbálgatja. Ellenőrizte a WC-ét, a kávét na meg a sört! Rögtön értesítette is SMS-ben a többieket: "Nem vizezik!" - tehát a hely tuti! Viszont az elhelyezkedése alapján teljesen jogos volt a fesztivál Halál Kasza elnevezése...

Eljött a buli napja. Az előzetes egyeztetések alapján déli 12 körül volt az érkezés. Ezt Megrontó és Apácabaszó nagyurak tartották is. A környéken sehol senki, a sörkert kapuja pedig zárva. Fél óra várakozás és telefonálgatás után úgy döntött a két kizsákmányoló, hogy inkább elintézik hivatali ügyeiket Budaörsön. Időközben befutott a Zsarnok különítmény második fele is. Kegyetlen nagyúr semmit sem bízott a véletlenre, és hozott magával sört. A túlélő készlet legfontosabb darabjai hamar eltűntek a torkok feneketlen kútjában.

Már pont kezdett kínos lenni a várakozás, amikor egy autó fordult be a sörkert utcájába. Kronome mester derékig kihajolva az autó oldalsó ablakából üvöltött : "Fasszopó rockerek!" Na ekkor nyugodtunk meg. Biztossá vált, hogy meg lesz tartva a fesztivál.

Kirámoltuk az erőlködőket meg a ládákat, aztán vártunk tovább a Hacienda tulajára, hogy nyissa ki a kaput. Türelmünk lett volna, csak elfogyott a sör. Azért a hangulat így is jó volt, a két Vorago gitáros is formában volt. Gábornál volt egy minihifi, úgyhogy a Dimension Zero CD jóvoltából még zenei aláfestésünk is volt. DJ Kromi, mint lemezlovas... :)))

Amikor a sörkert tulaja megérkezett, gyorsan behánytuk a hangfalakat, hogy minél előbb behányhassunk valami folyékonyabbtól is. De elsődlegesen azért volt ilyen korán az érkezés, mert kerti bográcsozással indítottunk volna. Aprócska probléma, hogy nem volt bogrács. Caseres Bazsit vártuk, mint a messiást - bár az utóbbit bakanccsal üdvözöltük volna. ;) Agancsos dobverőjű dobosisten barátunk volt a kapcsolattartónk a fesztivál előtt. Ő említette az össznépi bográcsozást, mi meg már kajásak voltunk.

Amíg vártunk, megnéztük a sörkert kivetítőjén a Forma-1 időmérő edzését, közben virslit zabáltunk és a legfontosabb dolgot is folyamatosan csináltuk. Mert a jó teljesítményhez elengedhetetlen a megfelelő alapozás. Így vadul döntögettük magunkba az alapokat...

Közben egyre-másra futottak be a zenészek. Többségükkel először találkoztunk. Kiváló hangulat volt, mindenki haverkodott mindenkivel. Ilyen közvetlen társaság, ennyire fesztelen hangulat csak rocker és rocker között alakulhat ki. Mindenki úgy beszélgetett, mintha már ezer éve ismernék egymást. Megszűnt a külvilág minden nyűgjével együtt. Rengeteg értékes ember dobta fel a másikat saját lényével és érezte jól magát. Volt rengeteg közös téma, tartalmas és poénos társalgások VADidegenek között. Ez a Metal Underground lényege!!! Számunkra hatalmas töltést adott már a fellépés előtti bulizás is. Amikor a szempillantásnyi jelen múlttá válik, akkor lehet csak lemérni az élmény valódi súlyát. Számunkra kétségtelenül az örök emlékek csarnokába került ez a nap. Bizonyára a felhőtlen hangulat és az egyéves röhögésadag okán. Ritkán szokott ilyen sok ember ennyire egy hullámhosszon lenni.

Voragoékat régebbről ismertük és tudtuk, hogy jó fejek. Csak azt nem, hogy ennyire! Közös próbahelyre jártunk - csoda, hogy senki sem lett leprás -, és ott már röhögtünk egymással nagyokat a dohányzóban. De most először voltunk hosszabb ideig együtt. Ilyen jó arcokat némelyek életük során találnak egyet-kettőt, mi meg véletlenül belebotlottunk ötbe. Imádjuk őket, csúcs haverok! Na meg fanatikus rockerek.

A hivatalos kezdési időpont előtt fél órával befutott a dobszerkó is. Elvileg annak is déli 12 körül kellett volna jönnie, de kárpótolt bennünket a mikrobusz rakterében mosolygó rakomány. Bazsi dobjai és több teli sörös ballon... Szeretjük a Haciendát! Nem is a dobok kipakolásában segédkeztünk, hanem a sört cipeltük be a raktárba. Jó volt megérinteni egyszerre ennyi szent nedűt. ;)

Összetákoltuk a lomot és rövid beállás után útjára is indult a fekete gyönyör. Brisingamenék kezdték a fesztivált. Debütáló fellépése volt a fiatal zenekarnak. Nagyon jól nyomták. Három számot toltak el, picit rövidnek tűnt, hallgattuk volna még. Persze ez csak a zsarnoki lélek telhetetlensége, hiszen bemutatkozó koncertre ez a mennyiség ideális volt. Jól szórakoztunk.

Utánuk elvileg Sagremorék következtek volna, de egyedül a mi mikrofonunk állt rendelkezésre, nekik pedig három kellett. Így helycserés támadás után a Vorago indított rohamot. Próbán már hallottuk őket az ajtó túloldaláról, pár perc erejéig. Azt tudtuk, hogy jól nyomják. De így élőben leszakították a fejünket! Úgy söpörtek végig a közönségen, mint a tájfun. Király volt a hangzás, így nagyon átjött a zenéjükön az erőszak minden formája. Kronome mester még egy kis pirotechnikát is bevetett. Nyilván szabadalmaztatni fogja a robbanó fagyis látványelemet. ;)

Közben befutottak a vérontás művészei, ők hoztak még mikrofonokat, így következhetett a Sagremor. Nagyon odatették magukat a srácok, a vérükben van a folk metal. Kicsit sűrűn voltak a bandáknak kijelölt részen. Mi már nem tudtuk megszámolni őket, a kettős látástól 14-nél mindig elakadtunk... :) Ügyesek, annyi szentségtelen. A közönség is vevő volt a zenéjükre.

Utánuk mi következtünk. Elképesztő harci kedvvel rontottunk neki a hangszereknek. A hangzásunk ugyanúgy király volt, mint az előttünk játszóknál. Jó formában voltunk, teljesen elborultan toltuk a számokat. Szinte vitorláztunk a hangorkánon, az az érzés fogott el mindnyájunkat, amiért zenészek lettünk. Nem volt múlt, se jövő, csak a kirobbanó agresszió jelene.

Kicsit vágni kellett a programunkon, mert időközben előkerült a Hacienda sörkert egyik szomszédja. Na meg persze a szokásos fenyegetődzés: 11-kor kihívja az URH-t... Így lejjebb halkítva még egy számot eltoltunk és átadtuk a terepet a vérontás művészeinek.

Érdekes volt az Art of Massacre kezdése. "20 percünk van" hangzott a köszöntés, mire a sörkert csaposa ordított a bárpult mögül, hogy "Csak 15!" Így gyorsan a belek közé is csaptak a srácok. Nagyon gyorsan... Valami elképesztő pusztítást végeztek! Magyarország egyik legkeményebb zenekara tarolt. Csak úgy repkedtek szanaszét az agylebenyek. Rövid volt de VELŐS.

De a szomszéd fenyegetődzése mellett szó nélkül elmenni nem szabad. Bizonyára ő is volt fiatal, így megérti, hogy szegény rockereknek is szüksége van az alvásra. Hálasak lehetünk neki, hogy elintézte a korai ágyba bújásunkat. Nyilván mi is fontos személyiségnek tartjuk az illetőt, és megértjük, hogy ez bizonyítania is kell. Sajnáljuk azért, mert szerény méretű hímvesszeje annyira puha, hogy más területen kell bizonyítsa a fontosságát. Azt méginkább sajnáljuk, hogy ez sikerült is neki.

Az anonimitás mögé kár volt elbújnia, mert hamar kitaláltuk a nevét: Vén Geci. Nos, Geci bá hozzáállása érthető volt számunkra. Ami kimaradt az ő életéből, az maradjon ki másokéból is! Az öröm és a jókedv üldözendő dolgok. Egy nyugdíjasnak fontos, hogy másnap korán kelhessen és előtte jól kialudhassa magát. Bár elég lett volna kivennie a hallókészüléket, amit mi meg föl kellett volna dugjunk a seggén.

De nem tudta elrontani a hangulatot. A koncert végén is szinte mindenki maradt még. Tovább folyt a barátkozás, mindenki jóízűen és felszabadultan röhögött. Nálunk már előkerült a háziállat is, kiszökött egy-két róka.

Mindent összevetve nagyon jó fesztivál volt. Köszönet érte a nem létező kiadónknak, köszönet a sohasem lesz managerünknek, de valójában csak a résztvevőknek, a megjelent hallgatóságnak de leginkább a főszervező Vorago zenekarnak!

vissza